Lehetséges, hogy ha most ezt az írást olvasod, talán te is éppen ezen rágódsz már egy ideje.
Hogy is van ez? Nem úgy van, hogy megtaláljuk a nagy Ő-t, és mint a mesékben, boldogan élünk, míg meg nem halunk?
Nos, a meghalás előtt még van a lakáshitel, a gyerek, a hízás, az unalmas órák, a mélypontok, a böfögés és a szellentések, az anyós, a sörimádó cimborák, és még sorolhatnánk.
Az elején minden mesés, izgalmas, aztán lassan beköszöntenek a mindennapok, a rutin, és egyre inkább felfedezzük a másik tökéletlenségeit. Egyre könnyebben szaladunk bele konfliktusokba, veszekedésekbe, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy eltűnődünk: Vajon tényleg a nagy Ő szuszog/horkol mellettünk éjjel?
Miért adjuk fel túl korán?
Számos oka lehet annak, ha valaki fél az elköteleződéstől. Többnyire a válasz a családunkból hozott mintákban, kötődési problémákban keresendő. Lehet, hogy elváltak a szülők, vagy az egyik szülő sokat volt távol a családtól, de az is lehet, hogy egy régi szerelmi csalódás, fájdalmas szakítás miatt nem merünk újra esélyt adni a szerelemnek és a szoros kötődésnek.
Mindenki igyekszik elkerülni a sérülést, ezért sokszor esélyt sem adunk egy valódi kapcsolatnak.
A fogyasztói társadalom, a média és az online társkeresők sem segítik manapság a tartós kötelékek kialakulását. Manapság a “minden eldobható és újabbra cserélhető” elve uralkodik, így sokszor már azelőtt szakítunk, hogy igazán megpróbáltuk volna működtetni a kapcsolatot. Ma már semmiért nem akarunk küzdeni, hiszen mindent készen kapunk. Könnyen esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, valahol, valaki mással sokkal jobban menne, egy vonzóbb, gazdagabb, izgalmasabb valakivel biztosan minden más lenne. Ha azonban sohasem állunk bele egy komoly, elmélyült kapcsolatba, csak ugrálunk egyikből a másikba, remélve hogy majd az új jobb lesz, nagy valószínűséggel csalódás lesz a vége, hiszen a múltból hozott mintákat és sérelmeket jó eséllyel átvisszük magunkkal a következőbe.
Megrémít a gondolat, hogy valamibe hosszú távon energiát tegyél? Te is úgy gondolod, hogy amin “dolgozni” kell, az már régen rossz?
Valójában nem így van. Amikor előjönnek a nézeteltérések, a különbözőségek, a partner vélt, -vagy valós hibái, az még nem azt jelenti, hogy nem működik.Gondold át, vajon nem veszítesz-e sokkal többet a meneküléssel? A felelősség és elköteleződés fel-nem-vállalásával lehet, hogy éppen egy olyan társat, párkapcsolatot dobsz el, amely hosszú távon meghozná gyümölcsét, és meghálálná a befektetett időt és energiát.
De akkor mit jelent az, hogy “igazán megpróbálni”?
Ha valóban, őszintén szeretnél még egy esélyt adni kettőtöknek, érdemes félredobni kicsit a listát, amin párod hibáit soroltad fel, és hogy milyen pontokban nem illetek össze. Ehelyett koncentrálj a társad pozitív, szerethető tulajdonságaira, és próbáld őszintén megismerni és megérteni őt. Lehet , hogy nem felel meg minden kategóriában annak, amit előre megálmodtál, lehet hogy nem tökéletesen olyan, mint akire pillanatnyilag a legjobban vágysz, de attól lehet, hogy pont ő az, akire szükséged van. Nem biztos, hogy az elején valóban ismerted őt, hiszen a személyiség kibontakozásához idő, türelem és bizalom kell. Sok-sok együtt megélt pillanat, események, élmények, amely során többféle oldalát is megismerhetjük a másiknak. Adj neki esélyt, hogy megmutassa az igazi arcát az álarcok mögött!
A gyakori konfliktusok sem feltétlenül jelzik a kapcsolat végét. Először is, fogadd el, hogy a másik egy individuum, önálló véleménnyel és értékrenddel, és nem kell mindenben egyetértenetek. Ha így lenne, nagyon hamar megunnátok egymást. J Mindaddig, amíg tudtok őszintén beszélgetni, egy-egy vita után megegyezésre juttok, akkor az együtt átvészelt viharok akár erősíthetik is a párkapcsolatot.
Mielőtt meghoznád a döntést, adj egy kis időt magadnak! A sok őszinte beszélgetés, a valódi megnyílás közelebb hozhat titeket egymáshoz. Tudom, hogy úgy érzed, a kitárulkozás mindig kockázatos, hiszen sérülhetsz, de mint mondják: befektetés nélkül nincs nyereség. Szánj rá időt és energiát, hogy valóban megismerd és megszeresd a társadat, kívül-belül, a szerethető tulajdonságaival, és az idegesítő dolgaival együtt. (Ugye tudod, hogy neked is vannak ilyenek?;) ) Lehetséges, hogy a végén mégis az elválás mellett döntesz, de akkor legalább tudni fogod, hogy te mindent megtettél, és nyugodt szívvel fogjátok tovább folytatni az utat külön, immár valaki más oldalán.