Elég jó szülő vagyok? – 8 tipp az „elég jó”-hoz

Minden szülőnek a fejében megfogalmazódik a címben szereplő kérdés.  A gyerekvállalás első szakaszában a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy a legfontosabb dolog, hogy a gyerek egészséges legyen, a többi majd alakul az idők során. Ahogy azonban telik az idő, és a gyerekek elkezdenek cseperedni, egyre több elvárással és kihívással szembesülünk.

Ki ne szeretné, hogy a gyerekéből kiegyensúlyozott, sikeres felnőtt legyen? Hogyan tudod neki a legnagyobb támogatást nyújtani, hogy könnyebben vegye az akadályokat az életben?

Biztos vagyok benne, hogy ilyen és hasonló gondolatok megjelentek már nálad is. Szülőként a gyereknevelés nagy terhet ró ránk és emiatt feszültséggel telik meg az. Úgy érezzük, hogy csakis kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen képessége, élete lesz a gyereknek. Nagyszüleink idejében, amikor még több generáció élt együtt, ez a teher megoszlott.  A 21. században viszont a felelősség teljesen a szülőre hárul.

  1. Az első lépés, amit tehetsz, hogy elengeded a tökéletes szülővé válás gondolatát, és az ehhez tartozó megfelelési kényszert.
  2. Fontos figyelemmel kísérni a gyereknevelés során a gyerek és magunk folyamatosan változó igényeit.
  3. El kell fogadni azt a tényt, hogy valószínűleg az évek során hibázol is. Szülőnek lenni folyamatos tanulást jelent, és nem lehet tökéletesen csinálni.
  4. Szülőként a kiegyensúlyozottságra érdemes törekedni, ami által képes vagy rugalmasan kezelni a gyerek változó szükségleteit, és a furábbnál furább élethelyzeteket.
  5. Ügyelni kell arra is, hogy a gyerek a tanult képességeit a korának megfelelően önállóan alkalmazza. Gyakori, hogy a szülők megtesznek a gyerek helyett olyan dolgokat, amit ő már meg tudna csinálni, vagy el kellene tudnia végezni. A szeretetre hivatkozva, vagy türelmi, illetve kényelmi ok miatt mégis a szülő végzi el a gyerek helyett ezeket a feladatokat. Hosszútávon ez hatással van a gyerek felelősségvállalásának kialakulására, döntéshozatali képességére, önértékelésére. A gyereket jobb, ha bevonod azokba teendőkbe, amit saját korának megfelelően már el tud látni.
  6. Egy másik fontos tényező, hogy ne legyél túlzottan korlátozó vagy megengedő, hanem igyekezz megtalálni a köztes utat. A gyerekeknek szüksége van szabályokra is az önállóság mellett. Élete során számos szabályt be kell tartania majd, és ezért fontos, hogy ennek az elfogadását gyerekkorban el kell kezdeni megtanítani. Az életkor előrehaladtával hagyd, hogy a gyerek önállóan hozza meg a döntést bizonyos kérdésekben, illetve ehhez add meg a megfelelő támogatást neki. Ne dönts helyette, hanem tanítsd meg neki, hogy hogyan hozza meg a döntését, ha elakad. Járjátok körbe a lehetőségeket, hogy megtanulja a döntési folyamatot. Fontos figyelembe venni az érzelmi reakcióit. Ha kéréssel fordulsz felé, illetve törekszel a közös megegyezésre, akkor a gyerek ellenállása is csökken, és ezzel jó példát mutatsz neki, hogy hogyan forduljon a társai felé, és képes lesz kompromisszumokra is.
  7. Nagyon fontos a rendszeres kommunikáció, hogy el tudja mondani a gyerek, hogy mit érez belül, és tudja, hogy a szülőre számíthat bármikor, mert meghallgatja. Szánj időt arra, hogy leülj vele, és meghallgasd. Mutass példát neki, hogy te is beszélsz az érzéseidről az esetleges tévedéseidről. Így megtanulja, hogy mindenki követ el hibát, és azt helyre lehet hozni.
  8. Tanítsd meg bocsánatot kérni, és erre a legjobb példa, ha te is bocsánatot kérsz tőle, ha szükséges. A gyereknevelést tekinthetjük egy egyirányú utcának, mert vissza nem lehet menni az időben. Ott és akkor kell megpróbálni a lehető legjobban csinálni, és egy biztos: hibázni fogsz néhányszor, de jó hír az, hogy megfelelő kommunikációval bármi helyrehozható. Ha a gyerek látja, érzi, hogy a szülő is ember, és amikor hibázik, felvállalja a felelősséget, és képes bocsánatot kérni, akkor ő is bátran szembe mer majd nézni a saját hibáival, és helyén fogja kezelni az esendőségeit is.

Hozzászólok

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top