A legtöbb családban probléma, hogy amikor a gyerekkel/gyerekekkel valami gond van, vagy összekapnak valamin, akkor a szülők között is konfliktus, veszekedés alakul ki emiatt. Megfigyelted már, hogy amikor a családon belül valaki nem érzi jól magát a bőrében, küzd valamivel, vagy valakivel, az a többi családtagra is erősen kihat? Nagyon nehéz kívül maradni ezekből a helyzetekből, még ha nem is vagyunk közvetlenül érintettek. A család minden tagja ösztönösen igyekszik megoldani a problémát, a maga módján, több-kevesebb sikerrel.
Mi is többet vitatkozunk, amikor valamelyik kislányunk éppen gondban van, küzd önmagával, vagy veszekednek egymással.
Nézzük, mi lehet emögött:
A legfőbb nehézséget az okozza ilyenkor, hogy a két szülő, ahogy mi is, ösztönösen különbözőképpen kezdjük el kezelni ezeket a helyzeteket. Mindenki a maga módján, a saját szüleitől hozott, az általa tanult eszközökkel próbálja meg oltani a tüzet, és ez az eszköztár a legritkább esetben fedi egymást a két szülő esetében.
Mi is teljesen más nevelési elvekkel érkeztünk meg ebbe a kapcsolatba, és évekbe telt, amíg valamelyest összehangoltuk ezeket. Vannak dolgok, amiben még mindig, 11 év után sem értünk egyet, és ez lehet, hogy már így is fog maradni. 🙂 Ez így van rendjén, minden kapcsolatban, házasságban megtalálhatóak ezek az ütközőpontok.
Nálunk a legtipikusabb forgatókönyv ilyen esetekben korábban az volt, hogy a kislányaink összekaptak, elkezdett gerjedni a feszültség, egymásnak adták oda-vissza a labdát, és amikor megelégeltem, én is beszálltam a játszmába. Én is felemeltem a hangom, és dobtam egy-két lapáttal a tűzre. Aztán Krisztián is megelégelte, és ő is hozzászólt, még emeltebb hangnemben. Ilyenkor rendszerint jól kioktatott engem, hogy nem jól csinálom, menjek inkább innen. Ezen megsértődtem, aztán lett egy nagy ordítozás, aminek a végén mindenki rosszul érezte magát.
Néhány ilyen szituációból megtanultuk, hogy ez így nem működik, valahogy máshogy, jobban szeretnénk csinálni.
Krisztián rájött, hogy amikor ilyenkor elküld engem, az az én anyai minőségemen, önértékelésemen igen komoly csorbát ejt. Ez nem cél. Ráadásul nála az is ott van a háttérben, hogy az ő gyermekkorában gyakran volt otthon kiabálás, veszekedés, és ezért minden erővel igyekszik az ilyen helyzeteket elkerülni, ezért próbálja meg mindenáron „békés módon” rendezni.
Én is rájöttem, hogy amikor kiabálok, beszállok a játszmába, azzal tényleg csak olajat öntök a tűzre, és ez egyébként nálam is egy gyerekkorból jövő, ösztönös reakció. Észrevettem, hogy amikor emelkedik a feszültség, akkor mindig van egy pont, amikor eldönthetem, hogy merre viszem tovább az eseményeket, választhatok, hogy hogyan reagálok.
VAN VÁLASZTÁSOM, tehát befolyásolhatom, átírhatom a forgatókönyv ezt követő részét!
Feltettem tehát magamban ezt a kérdést, és azóta is így teszek: MOST MI TEREMT TÖBBET? Ezzel megállíthatom az addigi önkéntelen reakciómat, és másfelé vihetem a történetet.
Minden helyzet más és más. Van olyan, amikor a gyerekek feszegetik a határokat, és valóban az erélyesebb hangnem működik, hogy tudják, itt van az a pont, ahonnan nincs tovább.
DE megfigyeltem, hogy az esetek többségében a feszültségkeltés mögött valami más ok húzódik a háttérben.
Például nálunk legtöbbször akkor van ilyen, amikor fáradtak, túlingereltek vagy éhesek. De megbújhat ilyenkor a gyerekek viselkedése mögött valami olyan ok, ami akár
- a szülők közötti párkapcsolati gondokból is eredhet, vagy
- a felnőtt családtagok ki nem mondott anyagi, vagy lelki problémájából gyökerezhet,
- vagy akár a gyermeknek az iskolában van olyan konfliktusa valakivel, amit nem tud rendezni.
(Ha egyből nem derül ki, mi lehet, akkor érdemes puhatolózni kicsit később, amikor lenyugodtak a kedélyek.)
Mivel nálunk a leggyakoribb ok az éhség és a fáradtság, ezért én ilyenkor azt csinálom, hogy ráirányítom a figyelmet a valós problémára, és azt igyekszem orvosolni, vagy „elterelő hadműveletet” alkalmazok.
Itt is kérdéseket dobok be, például ilyesmiket:
„Valóban ezen a rajzon szeretnél most veszekedni, vagy valami más gond van itt? Van kedved enni / inni valamit?”
vagy
„Látom, hogy most nagyon ingerült/mérges/ideges/feszült…stb vagy. Mit tegyünk, hogy ez a helyzet könnyedén megoldódjon? Olvassak neked/nézzünk egy mesét? Mihez lenne most kedved?”
vagy
„Megállj! Választhattok: tovább veszekedtek, vagy inkább megcsikizzek valakit?”
vagy
„Mi az igazi gond, Kicsim? Van kedved beszélgetni, vagy játszunk inkább valamit?”
Amikor arra jövök rá, hogy az előző napi gyerekzsúr, vidámpark, vagy hasonló ingergazdag program van a háttérben, (nálunk egy ilyen élmény után másnap rendszerint ingerültebbek a szokottnál), akkor jobbnak látom különválasztani őket, és keresni valami csendes, pihentető tevékenységet, amikor nem egymással játszanak, hanem egyedül foglalják el magukat. Ez az esetek többségében beválik.
Aztán persze vannak olyan esetek is, amikor minden ötletem csődöt mond, vagy én is olyan rossz passzban vagyok, hogy egyáltalán nem tudok egyetlen higgadt, kreatív ötlettel sem előállni. De már nem bántom magam ezért, hiszen én is ember vagyok.
Senki sem tökéletes, és minden családban előfordulnak veszekedések. Az a nem mindegy, hogy amikor lecsitul a vihar, hogyan visszük tovább, mit kezdünk a történtekkel:
- Meg tudjuk-e beszélni utólag, hogy mit rontottunk el, vagy mit lehetne legközelebb jobban csinálni?
- Tudunk-e bocsánatot kérni MI szülőként, ha valamit hibáztunk, esetleg megbántottuk őt?
- Meg tudunk-e önmagunknak bocsátani a történtekért, és önbüntetés helyett legközelebb bűntudat nélkül, immár okosabban, tudatosabban kezelni a hasonló helyzeteket?
Írta: Koller Zsuzsanna
Ha szeretnél ehhez a témához hozzászólni, vagy kérdésed van az ilyen helyzetekkel kapcsolatban, akkor fordulj hozzánk bátran a tanacsadas@tudatoscsalad.hu e-mail címen.
Kövess minket a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/tudatoscsaladban
Ha szeretnél hasznos tartalmakat nézni tőlünk, akkor iratkozz fel a youtube csatornánkra: https://www.youtube.com/channel/UCQ_I3_f0vRN0iXA2wc1uQ1g
Ha inkább hallgatnál minket, itt találod a podcast-jainkat:
Ha szeretnéd tudni, hogy kívülről megnézve milyen nálatok a családi hangulat, akkor töltsd ki a hangulatmérőnket itt: